Futó kaland

Hogy miről is fog szólni a mai mesénk?

Egy futó kalandról.                         

Egyszer régen nem is olyan régen, egy gólya érkezett hozzám és ő mesélt egy vicces történetet, amit még Afrikában látott. Két kis barátot szerzett messze délen vádorlásai során.

A gólya hosszú repülés után érkezett meg a szavanna meleg, fűves vidékére. Csodás világ ez. Ott mindig meleg van nem úgy, mint itt nálunk, magas a fű, a vidék tele van mindenféle állattal. Vannak ragadozók, növényevők, vannak veszélyesek és vannak vicces állatkák is.

Egyes állatok a vizben élnek, igazi madár paradicsom ez a hely! Milliónyi madár jár ide telelni.

A gólya sokat repkedett, hogy felfedezze a vidéket. Egyik repülése során egy nagyon gyors állatra lett figyelmes.

Te jó ég! Ez az állat úgy fut, ahogy én repülök, hogy lehet ilyen gyors? Azonnal le is szállt, hogy kiderítse az állat titkát.

- Szia! Elnézést a kérdésért, de maga a Sas vagy a Sirály rokona? - kérdezte a Gólya mert el sem tudta képzelni, hogy futhak valaki olyan gyorsan, ahogyan ő repül.

- Dehogy vagyok, hova gondolsz! Én Gepárd vagyok! Én vagyok a gepárd nemzetség leggyorsabbika. Én képviselem a gepárdokat minden híres neves szavannai versenyen!

- Na de hogy tudsz ilyen gyorsan futni hisz szárnyad sincs?

- Nagyon izmos lábaim vannak, ahogy láthatod! És sokat is edzek, imádok futni.

Aztán a Gólya még órákig faggatta Gepárdot majd tovább repült. Úgy köszöntek el, hogy hamarosan újból találkoznak, mert Gepárd barátunkat is nagyon érdekelte a Gólya beszámolója a messzi északi vidékről, ahol olyan szörnyen hideg van, hogy minden megfagy, és az égből nem eső, hanem hó esik. Azt már most el is határozta, hogy míg él, egyszer bizony elmegy abba az északi kis faluba, úgyis ő bírja legjobban az éjszakai sivatagi hideget. Nagyon kis kiváncsi volt, így alig várta ő is mikor megy a gólya újból.

A gólya repkedett keresztbe kasba és egyszer meg egy óriási gazella csordára lett figyelmes. Ők is milyen szépen szökdeltek.

Volt ott egy Gazella, aki kicsit külön volt és ő is futott és futott le fel, és fel le. Nagyon fura volt, hogy miért nem a többi gazellával fut így hozzá is leszállt.

- Szia Gazella! Kérdezhetek valamit? Te miért egyedül futkorászol?

- Szia Gólya! Mert imádok futni, és annyira unom a többi gazellát, aki össze-vissza szökdel is közbe. Egyedül szeretem felfedezni a vidéket. Tudod mikor futok szabad vagyok enyém a világ! Senki nem mondja meg mit csináljak. Az a béke számomra.

A gólyát meglepte a kis Gazella. Aztán eszébe jutott valami!

- Képzeld a minap találkoztam egy nagyon jó futóval. Ő is folyton fut, nem lenne kedved vele közösen futni, habár ő nagyon gyors?

Oh a Gazelllával madarat lehettt fogatni.

- Oh már hogy ne lenne kedvem! Elviszel hozzá?

- Persze! Gyere kövess!

A gólya repült és repült a Gazella tudta követni, de jócskán eltávolodott a társaitól, sőt már nem is látta őket.

A gólya egyszer csak leszállt a Gepárd mellett, a Gazella persze megijedt, hiszen tudta, hogy ez egy veszélyes ragadozóóóó

Jjaaajjj nekem gondolta. Mindjárt fel fog falni!

Gepárd fel is falta a szemeivel valóban! Ilyen szép hosszú combok, ilyen szép mintázatú gazellát nagyon régen látott már! Igazi szépség! És biztosan nagyon finom is! Már kezdte is nyalni a szája szélét, hogy na megeszi reggelire majd holnap.

A gólya ezt persze nem tudta, ez a buta gólya!!! Jaj meg látszik, hogy idegen erre felé.

- Szia Gepárd - kezdett bele a mondókájába - hoztam neked egy futótársat! Most találkoztam vele a tó mellett!

Képzeld ő is imád futni és ő is nagyon gyors! Arra gondoltam futhatnátok együtt, hisz annyira szerettek.

A gazella megszeppenve állt:

- Dehát meg fog enni! Nincs az az isten! Ugyis utolér! Úgysem tudok elfutni előle!

- Ez így van – jegyezte meg a gepárd vicces mosollyal.

- Jaj már! Ki beszél itt evésről? Tessék abbahagyni ezt! Kiabált rájuk a gólya. Azt a kutya fáját neki! Adok neked piskótát mindjárt Gepárd! Közösen kell edzenetek, mert jön a nagy szavannai futóverseny. Olvastam a Zsiráf nyakán! Egy hónapotok van felkészülni rá.

- Hoppá! Tényleg? Szavanai futóverseny? Oh nem is hallottunk róla!

- Jó, hogy nem mert ma fogják még csak kihirdetni!

Na mit szóltok hozzá? Ugye Gepárd kibirod, hogy nem eszed meg Okoskát? Merthogy így hivták a gazellát.

- Na jó! De csak most az egyszer!!!! Ha nyer, ha jobb nálam úgyis el tud futni, mikor épp megéhezem.

Egy kis idő után a Gepárd és Okoska elfogadták, hogy na jó félre teszik a szavanna szent törvényeit és együtt edzenek.

Meg is beszélték, hogy másnaptól minden reggel találkoznak és belefognak. Gólya is megy, hogy szórakoztassa őket egy-két mókás történettel.

Az edzések el is kezdődtek. Gepárd örült tempóval kezdett, Okoska kb csak a porzó homokot látta egy perc múlva a gepárdot sehol, de akkor sem adta fel! Na majd én megmutatom ennek a felvágós Gepárdnak! Csak győzzön magához térni!

És a Gazella minden nap tripla annyit edzett! Hosszúakat, sprinteket, nem kimélte magát csak ment és ment. Hajnalba kelt és ment is futni. Egész új dolgokat fedezett fel közben. A gepárd meg persze cukkolta folyton megállás nélkül!

- Okoska ne parázz! Ha nem érsz be a célba majd összeszed a viziló! Tudod ők az utolsók! Aztán akkor legalább többet pihenhetsz! 

- Hahaha! Csak szeretnéd! Vágott vissza mindig a gepárdnak!!! Nem olyan fából faragtak! Nem adom fel!

Tudta ez a gepárd is! Imádta ezt a kis gazellát.

 

Egyik nap a gólya egy kerek izét hozott nekik. Ezt nézzétek! Most találtam az egyik akácia alatt. Ez egy labda. 

- Micsoda?

- Labda! Lehet rúgdosni és futni vele.

- Na add csak ide - lépett elő egyből Gepárd.

Huha ez nagyszerű játék! Azta de jó móka! El is viharzott a ladbával együtt. Azonnal megmutatta a többi gepárdnak és kitalálta alakítsanak csapatokat és legyen az, hogy át kell vinni az egyik végéról a másik végébe a rétnek, és a két fa közé kell valahogy berúgni!

Hu, na ez mennyire ment a gepárdnak! Nagyon ügyes volt benne! Még az oroszlánokat is meghívta később egy összecsapásra majd a hiénákat is. Természetesen mindig ők nyertek, hiszem ők voltak a legjobb futók és Gepárd nagyon jól is célzott nagyon sokszor talált be.

Okoska ezeket a mérkőzéseket nem nézte, mert folyton aggódott, hogy megeszik ezek a vadállatok!

Pedig ha tudta volna, hogy Gepárd kikötötte, hogy aki a kis Gazelláját bántja annak vele gyülik meg a baja! Mindig megvédte a kis futótársát.

 

A verseny időpontja egyre közeledett. Minden napjukat együtt töltötték, annyit nevettek! Fogták néha a hasukat! Sirtak is a nevetéstől.

Egyik nap például kitalálták, hogy beöltöznek valaminek és úgy futnak! Kis törpének öltöztek, azaz Gazella nem, mert ő cuki volt nagyon a szerkójába neki nagyon jól állt a piros slatyek, na de Gepárdank? Még  a szurikáták is ezen nevettek hónapokig, mert a “híres nevezetes Gepárd” a gepárd lányok bálványa egy kis törpére hasonlított.

Annyira mókásan festett. 

 Már csak egy hét volt a versenyig.

Egyik este kettesben maradtak a gepárd és a gazella. Okoska nagyon sokat fejlódött Gepárddnk köszönhetően.

Ez a komisz gepárd addig-addig cukkolta, míg ki nem próbálta amit a gepárd javasolt és jé müködött!

Ültek csak a lemenő nap fényénél nézték a narancssárga fűvet, ahogy fujja a szél és akár a tenger hullamzik a lábuk alatt a talaj.

Egymás mellé feküdtek aztán a csillagokat nézték. 

- Mi lesz velünk a verseny után kérdezte Okoska? Megeszel? Mert az, hogy legyőzöl biztos!

- Persze, hogy legyőzlek! Efelelől semmi kétségem. De tudod, hogy nem az a cél, hogy engem legyőzz hanem, hogy magadat legyőzd, hogy magadhoz képest érj el jó eredményt! Az út maga a cél!

Az igazat megvallva az első naptól kezdve nem az érdekelt, hogy milyen gyorsan futsz, hanem az fogott meg, ahogy a futás fanatikusa vagy. Hogy nem hiába vagy Okoska, mert nagyon eszes vagy, ami meglepő egy növényevőtől .

- Nahát! Én is nagyon megkedveltelek ami azt illetti. Azt hiszem így vagy úgy, de belehalok ebbe a futásba. Mert ha gyorsabb vagy elkapsz és nem meneülhetek, ha pedig én vagyok gyorsabb? Ja olyan nincs - a formádat elnézve.

És a verseny után mi lesz velünk? Utána is együtt edzünk?

- Tudod Okoska mik a szavanna szent törvényei! Egy ragadozó sosem lehet együtt egy növényevővel, mert előbb utóbb megéhezik és megeszi. Örüljünk annak a sok nevetésnek ami nekünk jutott! .

 

A verseny napja elérkezett!  Gepárd játszi könyedséggel állt a rajthoz. Előtte sok szerencsét kivántak egymásnak, integetek, összemosolyogtak!

Okoska is beállt a növényevők közé és alig várta, hogy elinduljon a verseny. Nem magának szorított, hanem Gepárdnak végig! Mert tudta, hogy mit akar futni, hogy meg akarja csinálni, hogy új gepárd egyéni csúcsot akar futni!

Nem az volt a fontos, hogy ő beérjen, hanem hogy Ő megfussa az álmát.

 

Gólya felülről követte a futamot! Eléggé leszakadt a mezőny egymástól Gepárd az elején viharzott, míg Okoska a középmezőnybe ugrándozott.

Mindketten beértek a célba! Gepárd fantaksztikus 1:33:36t ment, amit Okoksa mivel okoska már jóval előre megmondott neki! Kár is volt ennyire izgulnia érte. Okoska pedig csak beért, ahogy szokott, de a célban ott várta a példaképe!

Az edzőjévé avanzsált legújabb barátja: Gepárd!

Nem kellettek szavak már nekik csak egymásra néztek és tudták! 

Ez a futókaland sohasem érvéget, mert a futás sem ér véget soha számukra.

Ezt mesélte a gólya nekünk. Remélem jövöre mikor újból hazatér Afrikából ismét találkozik velük aztán velünk és elmeséli, mi van a két baráttal, akik lelke eggyé vált a futással

Cumi mese

Egyszer volt hol nem volt hetedhét országon is túl, egy kis erdő közepében éldegélt egy boldog család. Lilien mesénk pöttön főhőse egy igazi kis hercegkisasszony az anyukájával, az apukájával és a kis húgával éldegélt egy festői tisztáson.

Nagyon szép házikójuk volt, amit fák vettek körül és még egy picike tó is volt a házhoz nem messze. A fákon rengeteg madár lakik, így csicsergésüktől hangos a vidék.

Egyik reggel Lili kiment játszani, épített egy csodálatos homokvárat, olyat amilyen a Csipkerózsikában is van. Nagyon szép vár volt, még leveles gallyakat is gyűjtött hozzá, hogy olyan legyen a vára, mint mikor a rózsa benövi.

Ekkor jött elő a kishúga Léna, hogy én is akarok Lili homokozni, de mivel Léna még picike, ő még nem olyan ügyes, mint  a nővére tönkre tette. Lili nagyon mérges lett és egyből szaladt be Anyához, hogy

- Anya!!! Léna tönkre tette a Csipkerózsikás váram! Azonnal vidd el! Nem hagy játszani!

- Lili, tudod, hogy Léna még picurka hadd játszon veled!

Lili persze nem akarta, otthagyta inkább a várromot és inkább elment rollerezni egyet.

Csak úgy száguldott, olyan gyorsan ment, mint Apa a kis motorjával, és loboggott a szép hosszú barna haja a szélben! Apával is annyira jó motorozni, Lili imádta ezeket a napokat mikor Apa elvitte egy kis köre repülni.

Mindig megkérdezte, Apa ugye az Unikornusok is ilyen gyorsan tudnak repülni?

Apa amikor elmegyünk lovagolni az én lovamnak miért nincs szárnya? Annyira jó lenne egyyszer egy paci hátán repülni.

- Persze Lili! De a te pacid egy paripa! Tudod olyan gyorsan tud vágtatni, hogy neki szárny sem kell. Ha majd ügyesebb leszel meglátod. Csak most még meg kell tanulnod lovagolni, hogy futhasson veled a kis paci.

- Gyere Lili kész a fincsi kakaó – hívta be anya Lilit.

Lili futott is hiszen ez a kedvenc itala. Megkapta a kis cumisüvegébe és már itta is. Jaj anya ez nagyon jó volt. Köszönöm! És már viharzott is ki a kis tavacskához.

Imádta nézni a halakat a tóba.

Ma is ott figyelte a narancssárga pici halakat. Vajon melyik lesz most a leggyorsabb? Melyik merre úszik, melyikük bújt el a tavirózsa alatt.

És ekkor ebben a pillanatbn valami furcsaságot vett észre. A tavirózsa közepén egy Angyalka napozott és pihent. Megdörzsölte a nagy barna szemeit, hogy biztosan káprázik, hogy kerülne már ide egy Angyalka?

De bizony nem csalt a szeme! Valóban egy Angyalka volt. Lili le nem vette róla a szemét.

Egyszer csak az Angyalka kinyújtozott és hopp észrevette Lilit!

- Szia Lilien! – így hívnak igaz?

- Igen Kovács Liliennek! De honnét tudod?

- Én itt lakok a tóban már nagyon régóta, mióta megszülettél pontosan 5 kerek éve! Tudod minden babára vigyázz egy Angyalka és ott él vele együtt. Nagyon szeretem ezt a kis tavat, így én itt szoktam napközben lenni.

-Tényleg??? Nahát! - Lili szóhoz sem jutott

- Bizony!

- Mesélj nekem Angyalka! – mert még mindig nem hitte el, hogy még beszélgetnek is.

- Miről Kedves Lili?

- Bármiről.

- Jó, tudod mikor pici baba voltál olyan voltál, mint most Léna. Ilyen kis picurka és kedves és aranyos! Gondolj csak bele milyen érzés lett volna neked, ha valaki mindig árulkodik rólad, vagy mindig elveszi a játékodat? Léna most tanul meg mindent. Ezért tudod mit? Segíts neki. Inkább mutass meg neki mindet, az ő kezecskéi még nem olyan ügyesek, mint a tiéd. Játsz csak olyat vele, hogy felépíted a várat ő hadd rombolj le. Meglátod hamarosan olyan jókat fogtok együtt építeni.

- Oh ez még sosem jutott eszembe.

- Angyalka és az miért van, hogy Léna nem cumizik? ÉN meg igen. Én nagyon szeretem a cumim van 4 is!!!!

- Persze jó a cumi, jó, jó. De te még pelusos baba vagy Lili? Nem! Ugye? És Szófinak van cumija?

- Nincs neki. Ő már nagy lány, iskolás.

- Lili Te is az vagy! Ugye tudod! Mi lenne, ha segítenél nekem egy picit.

- Miben?

- Mostanában sok angyalka mesélte Angyalországban, hogy ahol új babóca születik nincs elég cumi a babóknak. Neked meg olyan sok van és olyan nagy lány is vagy már - középsős óvodás! Mi lenne - persze csak akkor ha te is beleegyezel -  ha elküldenénk a cumid más gyerekeknek?

- Ez nagyszerű öltet! Egyet adok szívesen.

- Lili, egy nem lesz elég. Mi lenne ha mind odaadnád. Igen ez nehéz. Nehéz elaludni, de neked ott van Apa, aki mesét olvas este, add neked hatalmas puszit, odabújik hozzád ha szeretnéd. Az sokkal jobb, mint cumizni! Gondold csak át!

Gondolkodott, gondolkodott Lili, háááátttt igaza van Angyalkának.

Lénának sincs cumija, az oviba sincs senkinek már, Szofinak sincs, Anyának sincs, apának sincs, én már tényleg nagy lány vagyok! És okos, és ügyes, és bátor és - na jó legyen! - beleegyezek.

- Hurrá, hurrá! Ugrált örömében az Angyalka a tavirózsán. Akkor csináljuk azt, hogy minden este kiteszed az egyik cumid a tó szélére és én meg szólok a többi Angyalkának, hogy jöhetnek érte! Még az is meglehet, hogy hoznak neked érte valami meglepetést. De azt tudnod kell, hogy nem tudják visszahozni őket, ha sírnál. De te tudom, te nem fogsz!

- Jó, jó! Megyek is! Elmesélem Anyáéknak. Itt leszel még mikor visszajövök?

- Persze, hogy itt leszek. Én mindig itt vagyok Drága kicsi Liliána!

Lili rohant be a házba, Anya, Apa, Léna!!!! Gyertek gyorsan el kell mesélnem valamit!

Az egész család összeszaladt. Mi történt Lili? – kérdezték izgatottan.

A kicsi lány mindenkit leültetett a kanapéra és elkezdte a mesélni mi történt, képzeljétek egy anyalkával találkoztam! És csak mesélt és mesélt és mesélt! A többiek pedig hallgatták az Ő kicsi 5 éves nagy lányukat!

Lili minden este kitett egy cumit  a tó szélére ezután. Lilinek nagyon jószíve volt ám. Mindenki imádta! Sokaknak okozott örömet.

Bizony nagy cselekedettt hajtott végre! Nagyon ügyes volt!

És ezután a kakaót is bögréből itta, mint a nagyok! Kinek kell már a cumisüveg?? Ugyan már! Neki nem!

Az Angyalka minden nap várta már mikor jön haza Lili az oviból. És már mentek is hintázni, játszani, futkorászni, biciklizni, Lénát tanítani. Rohangálni!

Csacsogni beszámolni a sok sok történésről. Lili mindig eljátszotta az Angyalkának a legmókásabb eseményeket, hogy jól el tudja képzelni és közben nagyon sokat nevetgéltek.

Lili és Táltos nagy napja

Jó reggelt, jó reggelt - ugatta Ada

Ébresztő Lili, ébresztő! és arcon nyalta a kutyus kedves kis gazdáját, mert ma nagy nap van.

- Jaj Ada, mi van már még a nap sincs fent, még aludni szeretnék- válaszolta Lili.

- Nem, nem! Ébresztő!! ugatott tovább a hűséges kutyus és persze lehúzta a takarót is a kislányról.

- Mi ilyen fontos Ada? A kutya elkezdett rohanni le az emeletről a földszintre. Mivel Ada nagyon fura volt Lili követte el nem tudta képzelni, hogy vajon miért ilyen nyugtalan.

Ahogy leért az anyukája és apukája várta már hatalmas mosollyal.

- Jó reggelt Tündérkénk! Boldog szülinapot! Bizony, bizony ma van a nap, mikor a mi Drága Lilink 12 éve megszületett.

- Oh,  tényleg! Akkor ezért ugatott ennyire Ada! - Jaj de jó!!!

- Kicsim elkészítettem neked a kedvenc reggelidet, a kakaódat ahogyan szereted - mondta Anya

- Én pedig kitaláltam neked valamit! - Apa arcán pedig ott volt a huncut mosoly!

- Apa mit?

- Elmegyünk valahova csak mi ketten. Mit szólnál ha ma nem mennél suliba és csapnánk egy Apa - lánya napot. Mehetünk moziba, állatkertbe, vidámparkba, gokartozni.

Persze ez mind nagyszerű program, de Lili már volt mindegyik helyen, nem igazán volt annyira lelkes. De ekkor Apa tovább folytatta:

- Vagy ma egész nap lovagolunk. Táltos és Burito már várnak minket.

- Hurrá, hurrá! Pont erre vágytam a legeslegeslegjobban ugrott apukája nyakába Lili és persze óriási puszit adott neki.

- Lili csomagoltam nektek sok-sok finomságot, gyorsan öltözz fel és már indulhattok is- javasolta Anya.

Lili száguldott, belebújt a kedvenc lovaglónadrágjába, pulcsijába. 3 perc alatt össze is kapta magát, megfésülködött, becsurizta a haját és sugárzó szemekkel jelentette Drága szüleinek, hogy készen vagyok indulhatunk.

- De Lili annyi időnk még van, hogy megreggelizz, hosszú napotok lesz ám! - nevetett Anya

Lili szinte falta a finom falatokat. Nagyon izgult milyen lesz ez a nap!

- Akkor ha befejezted puszi anyának és beszállás! - vezényelte Apa. Lilinek sem kellett kétszer mondani már rohant is.

- Ada gyere - hívta Apa ma Te is velünk jössz. Lili nagyon örült, hiszen Ada nem jöhet mindig velük a lovardába.

Mindeközben egy lovardában Veresegyháza szélén egy kis erdő mellett az istállóban a lovak már azt tippelgették, hogy vajon ma kinek lesz a legjobb napja. Kihez jön a lovasa, hogy kicsit kivigye őt a szabadba nem csak legelni. Sok paci beszállt a nyihogásba. Volt aki még toporzékolt is a mellső lábaival, hogy úgyis úgyis az én lovasom jön a leghamarabb.

- Nem, nem vágott a szavába egy fehér kanca - ma szerda van, ilyenkor van a reggeli akadályugrásom. Én nyerek! Bibi!

Táltos szólalt meg egy gyönyörű aranyfakó lovacska. Még csak 4 éves a fiatal csikó. Tévedtek! Ma mi leszünk Buritoval az elsők!

- Ugyan már Lili és Apa csak délután szoktak jönni!

- Igen, de ma van Lili szülinapja és Buritónak megsúgta Apa, hogy ma korán jönnek, hogy kilovagolhassunk.

- Oh tényleg?

- Igen - felelte Buritó már szombaton elmondta Apa, hogy ma nagy nap lesz cimborám!

- De jó! Lili annyira kedves kislány! Mit szólnátok ha készülnénk neki egy kis meglepivel? Ő is szokott nekünk mindig kockacukrot hozni.

- Nagyszerű ötlet! Egyetértett vele az istálló összes lovacskája, hisz imádták Lilit.

Nagy tanakodásba kezdtek, hogy mi is lenne a legmegfelelőbb meglepi, valami szuper fantasztikusat szerettek volna kiötleni.

Meg van! Mikor belépnek akkor mindannyian egyszerre rúgunk a hátsó két lábunkkal, mint mikor örömükben ugrálunk a legelőn?

Nomád vette át a szót a ménes alfahímje:

- Ezt a butaságot! Gondolkozz már! És ha megrúgjuk őket véletlenül? Hátra még mi sem látunk!

A javaslatom az, hogy mikor belépnek az istállóba mindannyian bólogassunk nekik és nyerítsünk! Megmutattassam? És megmutatta. Minden lónak nagyon tetszett ez és persze, hogy is mondtak volna neki nemet.

Már alig várták hogy belépjenek.

Az autóban Apa épp azt ecsetelte Lilinek, hogy mennyire szuper lesz ez nap és milyen szép is a táj ebbe a reggeli fényben! Közbe jókat ugratta Lilit, mert Ő már csak ilyen vicces Apa.

Hogy például jó, akkor a karámba fogunk egész nap körbe körbe menni, és aztán lecsutakoljuk őket, és befonhatod Táltos sörényét valami szépre. Még szalagot is tehetsz bele.

Lilit sem kellett ám félteni:

- Jaj Apa már megint kezded? Táltos egy csődör!!! Szalagot a hajába? Meg fonjam be a sörényét? Jaj szedd már össze magad! Táltos így szép, hogy mikor lovagolok rajta a sörénye lobog a szélben a nap megsüti az amúgy is aranyos sörényét. És nem fogom a kedvedért kínozni! Tudod mennyire türelmetlen mikor kivisszük, alig várja, hogy ráüljek!

Apa meg csak nevetett a bajsza alatt, mert már pontosan tudta hova fognak menni - mint mindig.

- Jól van na, rendben, igazad van - egyezett bele.

Lassan meg is érkeztek az istállóhoz. Lili már ki is ugrott Adával együtt és Apa is követte őket. Az istállók különös illatát már rég érezték viszont egy dolog volt különös - a néma csönd. Nem szoktak ennyire csendbe lenni, egy-két ló mindig nyerít vagy prüszköl. Körül is néztek nincsenek e már kint valamelyik legelőn, de semmi...

Ebben az esetben csak bent lehetnek, így hát beléptek!

Abban a pillanatban az összes paripa bólogatta a fejét és "tisztelgett" Lili előtt! Lilinek a lélegzete is elállt és hangosan kacagott!

- Apa, Apa ezt nézd!!! Apa!!!! És csak nevetett, és nevetett! majd pukedlizett egyet a lovaknak és megköszönte.

Mindegyik lovat megsimogatta.

Utoljára ment Táltoshoz! Odabújt hozzá! Megölelte a nyakát, miközben simogatta és paskolta. Köszönöm Táltos! Neked is boldog szülinapot! Nem felejtettem ám el, ugye tudod! Egy nap sem felejtelek el!

Olyan szeretetben álltak ott egymás mellett, összhangban egymással! Apa tudta Táltos mindig vigyázni fog Lilire és mindig megóvja attól, hogy leessen róla. Mindig bíznak majd egymásban.

Buritó már nagyon nyerített így Apa is odament hozzá megszeretgette és kivezette a karámból, felnyergelte először őt. Jött a nyereg, a kengyel, a zabla a legvégén. Buritó ma nagy útra megyünk! Készülj!

Aztán Apa felnyergelte Táltost is. Felültette Lilit rá.

Lili indult is a karámba, ahogy Apa mondta neki. Apa meg a komisz engedte, egy kör, két kör. Aztán szólt nekik. Lili, kicsim gyere megyünk. Nagylány vagy már nem fogunk itt körözgetni!

Lili, nagyot nézet. Hova megyünk Apa?

- Hát hova? Járunk egyet a lovakkal. Apa, de Ada nem bírja ha messzire megyünk.

- Te csak ne féltsd! Ada egy spániel, vadászkutya bírni fogja az iramot! Ügyes kutya! Igaz Ada? - Ada pedig vakkantott jelezve, hogy igen igen megyek én is.

Elindultak a patak felé, egymás mellett lovagoltak közben pedig beszélgettek az élet nagy dolgairól.

Apa imádta ezeket a beszélgetéseket! Beszéltek a suliról is egy keveset, de a lovakról órákat tudtak beszélni, és új téma is megjelent: azok a buta, lökött fiúk, akik meghúzták Lili haját...

Mesélt Lili milyen szülinapi bulit tervez a barátnőivel. Apa nézett nagyot ugyanis a terve egy pizsamaparti lett... Hűha még jó, hogy Anya ezekhez nagyon ért! Majd segít készülni neked Lili.

Hívd csak át a lányokat! Jó móka lesz biztosan.

Ezalatt a patakhoz értek. Leszálltak a lovakról, megitatták őket és kicsit hagyták őket pihenni legelni, és Adának is kellett a pihi. Elővették az ebédet, amit Anya készített és elmajszolták.

- Na kisasszony mehetünk tovább kérdezte Apa?

- Igen - igen - akkor nyeregbe!

Felsegítette Lilit majd Ő is felpattant. Akkor hajrá!

- Látod azt a mezőt?

- Igen Apa, persze nem vagyok vak!

- Jól van, akkor kezdjük a fáig egy kis galoppal, aztán a fától vágta Kisasszony!

Lilinek felcsillant a szeme! Imádott vágtatni! Imádta, ahogy Táltos hátán repül, ahogy a tavaszi szél összekócolta a hosszú haját, ahogy Táltos sörénye is lobog.

Ahogy egyé válnak ilyenkor és nincs semmi csak ők ketten. Persze a vágta nagyon nehéz volt ám! Mert Lili még kicsi volt Táltoshoz képest, de tudta uralni és irányítani őt. Táltos pedig szótfogadott Lilinek mindenben.

Bele is vágtak. Na ki nyert? Vajon ki? Lili!!!!

És nem azért, mert Apa engedte? Nagyszerű lovas lett belőle az évek alatt!

- Mit kap Apa a nyertes?

- Egy kis pihenőt. Nevettet Apa.

A mező tele volt már mezei virágokkal. Nyíltak a pipacsok, kamillák és a többi mezei virág is, melyek beszínezték a mezőt.

-Mit szólnál ha szednénk egy kis virágot? Olyan szépek már! Aztán hazavisszük.

Lili helyeselt és már rohant is, nagyon szeretett itt kószálni. Apa is segített most neki kivételesen, mégis csak vesztett akárhogy is nézzük:)

Egy nagy csokrot gyűjtöttek! Anya örülni fog neki mondta Lili. Igen biztosan, felelte Apa. Gyere lassan induljunk vissza már kezd lemenni a nap.

- Apa én úgy szeretlek! szólalt meg egyszer csak Lili.

- Én is Szépségem! Még egyszer boldog szülinapot!  Kapok egy puszit? - kérdezte Apa

- Apa ne már? Nem vagyok már kislány 12 éves vagyok!!!!

Apa jól meglepődött, hogy az Ő kicsi lánya felnőtt és már puszit sem ad neki... De tudomásul vette.

És ekkor Lili a nyakába ugrott és óriási puszikat adott az Ő drága apukájának!

- Apa neked mindig jár puszi, mindegy hány éves vagyok!!!

Apa szemébe öröm könnyek gyűltek! Eszébe jutott a pillanat, mikor először tartotta Lilit a kezében a kórházban! Mindig tudta, hogy a legnagyobb ajándék az életében Lili!

Lili pedig mosolygott bűbájosan, ahogy csak Ő tud, mert tudta, hogy a világon Ő a legszerencsésebb kislány, hogy ilyen Apukája van!

A két lovas és Ada naplementében lépésben néha galoppban tartottak haza a lovardába.

Hosszú, tartalmas napjuk a végéhez közeledett.

Táltos, Buritó és Ada pedig örültek, hogy ennek a csodás napnak ők is a részesei lehettek.

- Apa ugye nem csak a szülinapomon ismételjük ezt meg? - kérdezte Lili

- Persze, hogy nem Kicsim! Szeretlek szülinapos! és összekócolta Lili haját

És együtt nevettek egy nagyot!

Athna

 

Hogy miről is szól a mai mesénk? Igaz már nagyon várjátok?

Én is, hamarosan kiderül. Mindenki szépen kucorodjon be ágyikójába, vackolja be magát.

Türelem, türelem gyerekek! A türelem ma mesét terem.

Kezdődik kezdődik!

Egyszer egy messzi messzi kis erődben bosszankodott sok sok állatka. Csipcsirp, Hangyóca, Csacska Macska. Egyikőjük sem  volt jó semmi. Csipcsiripnek be nem állt a csőre, Hangyóca meg csak panaszkodott hogy nem ér, neki kell a legtöbbet cipekedni, miért? Csacska macska meg túl csacskának érezte magát.

Egy szép reggelen mikor hét ágra sütött  a nap és kicsit sem élvezték az állatok a napjukat hirtelen megijedtek. Egy Tigris járt arra. Csipcsirip egyből csipogta is Tigris! Tigris! Tigris!!!!!!

Megesz mindannyiónkat. Csacska macska össze is húzta magát, mint egy csiga biga, aki behúzódik a házába. A Tigris észrevette őket, de úgy tett, mintha nem is látná őket. Lefeküdt a fűre napozni. Az állatok nem tudták hova tenni mit keres itt egy ekkora szép Tigris. Nem is itt él, nem is ide tartozik, sosem látták még.

A kíváncsiságuk azonban nagyobb volt, mint a hirtelen ijedelmük. Csacska Macskánk úgy gondolta, hogy mégis csak Ő is macska Tigris meg nagy macska őt bizti nem bántja, így közelebb ment hozzá. Hangyóca pedig huha ez meg mi a szösz engem úgyse vesz észre engem csak eltaposnak és ő is közelebb ment. Csipcsirip pedig azt gondolta én madár vagyok úgyse tud repülni és felé repült.

Az állatok már  ott voltak a közelében. A Tigris tudta nagyon jól, neki ugyanis ki sem kell nyitni a szemét úgyis érzi, látja mi történik körülötte.

Aztán egyszer csak felült kinyitotta a szemét és üdvözölte őket.

• Jó reggelt barátaim! Athna vagyok! Kit tisztelhetek bennetek?

Az állatok úgy meglepődtek ezen, hogy még elfutni, repülni is elfelejtettek.

Így szép sorban bemutatkoztak.

Athna pedig kérdezett tőlük: milyen ez az erdő? Hogy vannak itt? És miért félnek ugyan már egy Tigristől?

• Miért félünk, miért félünk Te hatalmas ragadozó vagy! Megeszel minket reggelire! –Athna pedig csak mosolygott
• Ugyan már! Ne féljetek! Nem szabad félni, ha féltek nem tudtok megismerni, Csacska macska bújj csak ki a csigaházadból! Csipcsirip gyere és csiripelj kérlek nekem! Hangyóca hoznál nekem egy morzsát, éhes vagyok.

Az állatok pedig megtették neki. Nem értették miért és hogyhogy de nem is gondolkoztak ezen.

Athna megkérte őket kísérjék el őt egy kis sétára. Egy hegy tetejére szeretne felmenni és nem szeretne eltévedni. Ők jól ismerik az erdőt vezessék őt fel.

Az állatok nagyon megörültek, hogy ŐK segíthetnek egy ilyen nemes állatnak. Persze egymás szavába vágtak.

Hangyóca kezdte. Persze már a hegyre! Én? Nem látod milyen pici vagyok? HANGYA vagyok! A hegy tudod te milyen magasan van? Hova gondolsz! Majd a többiek megmutatják.

Aztán jött Csacska Macska. Jó jó, de én még nem voltam a csúcson csak egy darabig tudlak elkísérni. Eltévedek ebbe a sűrű erdőben.

Csipcsirip jó jó én majd repülök, de az tényleg messze van és ugye tudjátok, hogy én folyton csipogok és mindent és mindenkit felverek és be nem áll a csőröm és mindenki utálja, mert a saját gondolataikat nem hallják tőlem. Csip-csip-csip.

Athna elmordulta magát! Ahogy a Tigrisek tudnak egy nagyot!

Drágáim ezt most tegyük félre gyertek velem kérlek.

Az állatok nem tudtak nemet mondani.

Elindultak hát a messzi magas hegyre!

Athna lassan ballagott és közbe beszélgetett mindannyiukkal!

Hangyóca gyere, ne maradj le! Kérte mindig! És Hangyóca csak mondta jól van na!! Nem látod hogy szaladok? Te kétszázszor nagyobb vagy! Ha nem vetted volna észre!

• Hangyóca! Ne bosszakodj, nem tesz jót neked sok energiát elvesz tőled, hogy csak sajnáltatod magad. Már egy órája jövünk és látod még mindig itt vagy! Mellettem! Ugye tudod, hogy nagyon kevés hangya vállalkozott volna rá, hogy el is indul! Te különleges kis hangyóca vagy! És sokkal erősebb vagy, mint én!
• Ugyan már te simán kettéharapsz egy őzet.
• Az lehet, de te a testsúlyod ezerszeresét is képes vagy cipelni! Engem is elbírnál. Figyeld csak meg? És Athna rátette az egyik tappancsát nagyon óvatósan Hangyócára vigyázva rá, és engedte a testsúlyát is ám. Nem csalás nem ámítás Hangyóca megtartotta!!! Elbírta Tigris lábát!
• Te jó ég!!!! Elbírok egy Tigrist!!! Elbírrookkkk egy Tigrist!!!! Hahahahahhahahahhah és nevetett és nevetett! Athna megdicsérte Hangyócát és megsimogatta az orrával. Látod, Látod? A hangyóca ezután nem is ment a 6 lábával, hanem repült szinte és csak mosolygott.
   
  Az út felénél járhattak már sokat nevetgéltek mikor Csacska macska megtorpant. Jaj nem tudom az utat!  Jobbra vagy balra? Jaj és ha egyenesen azon az ösvényen kellene mennünk?
  Jaj de nagy az erdő.
  Athna mellé állt és bölcsen megkérdezte:
• Szerinted melyik úton menjünk?
• Nem tudom, nem tudom, nem tudom! – Pont azt magyaráztam, hogy én nem tudom az utat, eltévedek. Nem is figyeltél rám! Jajajajajajjajaj
• Szerinted a csúcsra hány út vezet? Hány csúcs van?
• Egy csúcs van csak! Mit tudom én? Nem vagyok én olyan okos, mint Te! Én mondtam, én megmondtam! Szomorkodott Csacska macska. Miatta eltévedtek. – hitte Ő
• Szerinted mi történik ha más úton megyünk? – kérdezte Athna
• Nem tudom az lehet hosszabb út, lehet, hogy rövidebb lenne jobbra, de lehet balra? Miért is nem figyeltem jobban legutóbb mikor erre jártam...
• És szerinted az baj, ha a hosszabb úton megyünk? Szerinted mi a cél? – kérdezte a Tigris
• Hogy minél hamarabb feljussunk! Az!
• Nem, Te kis Csacska Macska! A lényeg, hogy együtt legyünk és együtt sétáljunk. Nem az a lényeg melyik úton jutunk fel! Feljutunk! Ez biztos, a csúcson megbeszéljünk, jó?
• Akkor menjünk jobbra! És Csacska macska nagyon boldog volt, hogy nem kérték számon. hirtelen bízott a megérzésébe, hogy az a jó út. A többiek pedig szépen követték zokszó nélkül.
   
  Egy tisztásra értek. Pihenjünk picit. Elfáradtam mondta Athna. Egy ilyen Tigrisnek már kell egy kis megálló.
  Csipcsirip persze nem tudott leszállni csak csipogott és csipogott.
  Jaj de szép idő van ! De jó idő van, de jó repkedni! Tralalal! Tralala! Jaj menjünk már! Ne lazsáljunk már! Felkelni felkelni! Csip csirip.
  Nem igaz, hogy elfáradtok!
  Athna nem foglalkozott vele. Csipcsirip most pihenj picit. És kicsit hallgasd a csendet kérlek!
  Csendet? Nincs is csend sosincs csend!
   Mert mindig csipogsz! Csak 1 percre kérlek hallgasd kik beszélnek még az erődbe?
• Persze nem vagyok jó madár, dehát énekes madár vagyok. Bezzeg a papagájok beszélhetnek! Nem is jó a csend! Az a jó ha csicsergünk!
• Igen valóban szeretem én is az énekes madarak dalát! Te hallod más madarak dalát? Mi lenne ha velük együtt énekelnél? Egy szép dalt? Közösen?
• Nincs is itt egyetlen madár sem! Nem hallom őket.
  Athna magára hagyta kicsit. Csipcsirp meg csak csipogott tovább.

Jaj jön az eső, jön az eső! Fussunk! Fussunk! Fedezékbe!

Csacska macska befutott az erődbe, Hangyóca bebújt egy falevél alá, Csipcsirp pedig felrepült egy fára.

Athna azonban kint maradt az esőben! Gyertek csak elő? Fogócskázzunk! Táncoljunk!

Az állatok meg csak nézték. Ez a Tigris megbolondult! Elázik! Elment az esze! Dehát nem volt mit tenni, ha a Tigris megkérte őket hát legyen! Önfeledett fogócskába kezdek és tocsogtak a pocsolyákba, beleugráltak, Hangyóca úszott egyet nagyon jól is esett neki!

Aztán mikor abba maradt az eső kinyújtóztak a fűbe szárítkozni. A nap ragyogott és na vajon mi ragyogta be az égboltot? Igen egy szivárvány, amit bizony nem láttak volna a fedezékből...

És történt még egy csoda! Csipcsirip elhallgatott! És rájött mit kért tőle Athna. Figyeljen magára, befelé! És már hallotta a többi madarat! Figyelte őket és gyönyörködött az énekükbe. Megértette, hogy Ő is így dalol és csal vidámságot mások arcára. Ráadásul csöppet sem bosszantó.

Útra keltek ismét, de már nem sok volt hátra az útból!

Végig nevetgéltek, meséltek. Kifaggatták Athnát mit is keres erre. Megtudták, hogy párt keres. Nagyon szeretne kistigriseket, de ahol eddig élt nem találkozott egy szép vadmacskával. Nem adta hát fel útnak indult.

Naplementére fel is értek a csúcsra. És ott álltak fent, nézték a hatalmas erdőt a lábaik előtt.

Nagyon szép, nagyon szép örvendezett Hangyóca. Ilyen magasan még sosem járt. Ő mindig csak alulról látja a fákat nem fentről!!!

Csacska macska is örömmel vette, hogy mégsem tévedtek el és odavezette a barátait ahová szerette volna. Csipcsirip pedig akár egy karmester csiripelt és vezényelt, együtt dalolt egy csodás különleges madár dalt, amelyet az erdő lakói csak hallgattak és hallgattak. Semmilyen más nesz nem hallatszott, csak a madarak éneke.

Athna pedig mit tett mind eközben? Hátra állt! Megsimogatta mindannyiójukat. Megölelte őket és egyik percről a másikra eltűnt, mintha ott sem lett volna.

Az állatok sokáig meséltek még róla ez erdőben. A nagy Tigrisről, aki megváltoztatta az életüket!

Tudták, hogy bármikor elérhetik Athnát, mert Ő ott van mindenütt! A szívükben!

Megértették, hogy nem a csúcs volt a lényeg, hanem maga az út! Hogy idáig eljutottak!

Az állatok hazatértek otthonaikba.

Csacska Macska már csak a nevében volt az, mindig magabiztosan tájékózodott és nem igazán érdekelte ki mit mond, ment a megérzései után. Hangyóca eldicsekedett mindenkinek, hogy ő egy Tigrist is elbír, és úszást oktatott, Csipcsirip összeállt a többi énekes madárral és koncerteztek az erdőkben.

Athna híre sokakhoz eljutott. Mindenki találkozni szeretett volna vele, tanulni tőle, de nem sikerült nekik, mert bizony kiváltság ilyen nagy tanítóval utazni.

De az  állatok Hangyóca, Csacska Macska, Csipcsirip tovább adták, amit tanultak és megváltoztatták sok sok állatka életét. Athna segítségével rájöttek milyen különlegesek ők. Nem egy hangyának, macskának, madárnak kell lenni, hanem Önmaguknak!

Athna néha visszatért hozzájuk a hegycsúcsra amikor mind hárman ott voltak. Elvitte bemutatni a párját és a kis tigris kölyköket is. Mert bizony megtalálta szíve hölgyét....

 

Itt a vége fuss el véle.

 

Légy Önmagad!

Higgy és bízz magadba!

Élvezd az útad!

Egyszer ezt hallották az erdőben és mindenki tudta ki áll a hegycsúcsonJ